Filep Zsuzsi Szekszárdra költözött – és nem csak a bőröndöt hozta magával
A legtöbb tizenhat éves lány ilyenkor még barátnőkkel fesztiválokat pörget – Filep Zsuzsi viszont épp a felnőtt NB I-ben próbálja ki magát, és közben élete eddigi legnagyobb kihívására készül: az U17-es válogatott edzőtáborára.
Mielőtt felszállt volna a csapatbuszara ami Telkibe viszi, még leült velünk beszélgetni. És bár az első perctől komolyan beszél a céljairól, hamar kiderül: nemcsak céltudatos, hanem igazi „csapatlelkű” ember – aki akkor is mosolyog, ha épp keményen dolgozik.
„A Vasasban kezdtem, ott szerettem meg igazán a focit. A Fradiban aztán belekóstoltam, milyen egy topcsapatban játszani. Bajnoki cím, rengeteg élmény… de most itt az idő, hogy a felnőttek között bizonyítsak.”
Otthonról távolabb – mégis jó helyen
A nyári klubváltás nem volt kis döntés. Szekszárd egy kicsit távolabb van otthonról, és a váltás a junior fociról az NB I-es felnőtt mezőnyre komoly váltás.
„Bevallom, izgultam. Ez az első alkalom, hogy ennyire távol vagyok otthonról – új város, új közeg. De az első edzés után már tudtam: jó döntés volt. A lányok nagyon kedvesek, az edzők segítőkészek, és mindenki azon van, hogy jól érezzem magam. Nekem ez sokat jelent.”
És hogy miért pont Szekszárd?
„Egyrészt Vágó Attila személye miatt – nagyon sokat lehet tőle tanulni. Másrészt, amikor a tulajdonos elmondta, milyen jövőképet tervez a klubnak, éreztem, hogy ez valami több. Ez egy lehetőség, amit nem akartam elszalasztani. Olyan projekt ez, aminek nemcsak résztvevője, hanem alakítója is szeretnék lenni.”
Válogatott címer a szív fölött
Amikor megérkezett a válogatott behívó, először szinte nem akarta elhinni a hírt.
„Nagyon örültem, hogy újra lehetőséget kaptam. Tudtam, mennyi munkát tettem bele, de amikor ilyen hír jön, az ember először megáll egy pillanatra, aztán én csak mosolyogtam. Jól esik, hogy számítanak rám.”
És hogy mit vár az edzőtábortól?
„Minden egyes percét ki akarom használni: tanulni, fejlődni, és megmutatni, hogy itt a helyem. Tudom, hogy ez nem csak egy nyári kirándulás – ez egy fontos lépés az álmom felé.”
Példaképek és célok
Ha Zsuzsi példaképről beszél, nem is kérdés, kit említ először.
„Szanyi Mária, még a Fradiban volt edzőm. Nagyon sokat tanultam tőle – nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Szakmailag és emberileg is példaértékű számomra.”
És a jövő? Nos, Zsuzsi nem titkolózik.
„Szeretnék meghatározó játékossá válni, akire számítani lehet. Itt Szekszárdon most erre minden adott: jó edző, jó közeg, jó csapat. És persze szeretném minél több válogatott mérkőzésen képviselni az országot.”
A meccsek előtt pedig…
„Kicsit befelé fordulok, fejben próbálok végigmenni mindenen. Kell az a kis fókusz, hogy a pályán már csak ösztönből jöjjenek a dolgok.”
Filep Zsuzsi nemcsak tehetséges, hanem alázatos, céltudatos és inspiráló. Olyan típusú játékos, akinek a karrierje nem csak az eredményeken múlik – hanem azon a belső tűzön, amit minden mondata mögött érezni lehet. Szekszárdon most nem csak egy új fejezet kezdődik, hanem egy egész történet is.
