Rossz rajt, éles kritikák és elkerülhetetlen döntések jellemezték a Szekszárdi NBI-es labdarúgócsapat őszi idényét. A nyáron érkezett tulajdonos, Kószó Ádám nem kerülte meg a kényes kérdéseket: nyíltan beszélt a szezon kudarcairól, a rendszerhibákról, a téli átalakításról és arról is, miért nincs vita a vezetőedző jövőjéről.
Visszatekintve az őszi szezonra: ezt képzelte el?
Igen is, meg nem is. Amikor átvettük a klubot, pontosan tudtuk, hogy egy teljes újraépítésbe kezdünk. Nem kozmetikázásról volt szó, hanem alapoktól történő építkezésről. Az első lépésünk az volt, hogy egyenként leültünk minden játékossal, és brutális őszinteséget kértünk. Azt akartuk tudni, mi nem működik, min kell változtatni, és mire van szükség ahhoz, hogy elköteleződjenek a projekt mellett.
Ami igazán meglepett, az nem a keret volt, hanem az, ahogy Magyarországon – és az MLSZ részéről – a női labdarúgáshoz viszonyulnak. Ami viszont erőt adott, az a szekszárdi szurkolótábor: egy kemény mag, amely akkor sem fordít hátat a csapatnak, amikor az eredmények ezt megkönnyítenék. Ez nagyon sokat számít.
A játékosok őszinték voltak az igényeiket illetően. Mit mondtak?
Nagyon egyértelműek voltak. A játékosok egyértelműen kijelentették: új vezetőedző nélkül nem maradnak. A másik kérésük még alapvetőbb volt – a fizetések időben történő kifizetése.
Mindkettőt azonnal teljesítettük. Megérkezett Vágó Attila, és a kifizetések is pontosan érkeznek. De nem álltunk meg itt. Kapusedzőt, sportpszichológust hoztunk, és jelenleg egy amerikai erőnléti és kondicionáló szakemberrel dolgozunk együtt. Jó kapcsolatot építettünk ki Berlinger Attila polgármester úrral, és külön ki kell emelnem Kakas Krisztiánt, aki mindig azonnal segít, ha szükség van rá. A Samsonite támogatása szintén kulcsfontosságú.
Ennek ellenére sok negatív sajtó jelent meg az eredmények miatt.
Legyünk őszinték: rossz eredményekhez rossz kritika jár. Az utolsó hely elfogadható számunkra? Természetesen nem.
Ugyanakkor nem a helyi sajtó határozza meg az irányunkat. Külön csapatunk van, akik a médiában megjelenő dolgokat figyelik – nekem más a dolgom. Az edzőváltás miatt is támadtak bennünket, miközben csak a játékosok és a vezetőség tudta az okokat. Magyarországon gyakran elég annyi, hogy „valaki ismeri valakinek a valakijét”, és máris megszületik egy cikk.
A tények azonban egyszerűek: rosszul indult a szezon. Ezt vállaljuk. Tanultunk belőle, és lépéseket teszünk, Télen változások lesznek. Játékosok távoznak, újak érkeznek. Aktívan figyeljük a hazai és a nemzetközi piacot. A céljaink nem változtak – egy dolog azonban biztos: a vezetőedző marad.
Hogyan látja az MLSZ szerepét a női labdarúgásban?
Őszintén? Úgy érzem, a női futball Magyarországon inkább kötelező teher, mint valódi prioritás az MLSZ számára. Ha körbenézünk a világban – USA, Anglia, Németország –, telt házas stadionokat és valódi befektetést látunk. Magyarországon mindig csak reagálunk, és mindig késve. Mire felismerjük a női futball iránti igényt, még tovább nő a lemaradás.
Lehet, hogy nem is a tehetség hiányzik, hanem a rendszer rossz. Az kiemelt akadémiai struktúra nem biztos, hogy működik. Vannak klubok, amelyek hatalmast pénzt kapnak, miközben évek óta nem adtak válogatott játékost. Ez nem fejlesztés, hanem egy hibás rendszer fenntartása. Beszéltem az utánpótlás és a felnőtt válogatott edzőivel is. Ők pontosan látják a problémát. Úgy gondolom, szakmailag messze előrébb járnak, mint az a struktúra, amely fölöttük áll. Egy új, kizárólag „női Telki” jó kezdet lehet az egyenjogúság és a női–férfi labdarúgás közötti egyensúly felé – de ha a mentalitás nem változik, az csak egy szép épület lesz üres tartalommal. A közgondolkodás addig nem fog változni, amíg az MLSZ nem áll száz százalékban a női sportolók mögé. Mondjuk ez nem csak a futball problémája – általános jelenség a női sportban Magyarországon.
Felmerült az is, hogy a klubok önállóan működjenek együtt.
Egy ötlet volt amely a gyakorlatban szinte lehetetlen. Túl sok klub a saját rövid távú érdekeit nézi – sokszor még a saját játékosai érdekei elé helyezve is –, ahelyett hogy egy erősebb ligát építene. Amikor egy MLSZ megyei igagató egyben klubtulajdonosként is felléphet vagy klubképviselő is lehet, szerződéseket tárgyalhat következmények nélkül, akkor minden világos. Ez a rendszer magyarázat mindenre. Ezért merült fel bennem az is, hogy segítséget nyújtsak – akár tulajdonosi szinten – egy másik klubnak, például a Viktóriának. Érdekes lenne látni, hogyan reagálna erre a rendszer, amikor mondjuk egymás ellen játszunk.
Ez elég kemény kritika.
Őszinte vélemény.
Mit lehet tudni a téli keretalakításról?
Távozókat nem nevezek meg – ez alapvető tisztelet. Ami biztos: amerikai játékosokkal tárgyalunk, a megfigyelés folyamatos. Vári Viki és Kovács Zsófi hosszú sérülés után visszatérnek, Jáhn Klaudia és Kágyi Rebi is januárban csatlakozni tud. A végső döntés Vágó Attiláé.
Amerikában él. Mennyire tudta személyesen követni a csapatot?
Amikor tudtam, Szekszárdon voltam. A lányom a Honvédban játszik, így a családommal folyamatosan két kontinens között mozgunk, hol én, hol a feleségem képvisel bennünket. Ha nem vagyok jelen személyesen, napi kapcsolatban vagyok Tóth Dorottya sportigazgatóval és a játékosokkal. A csaptból mindenki elér engem bármikor. A mérkőzéseket teljes egészében visszanézem. Nem tudok várni nyolc-tíz napot egy ötperces MLSZTV-összefoglalóra.
Mi lepte meg leginkább Szekszárdon?
A szurkolók. Egyértelműen. Akkor is pozitívak maradtak, amikor nagy arányban kaptunk ki. Hittek bennünk, és végig ott voltak. Ez ritka, és óriási érték. Tartozunk nekik. Ha tudnám minekit személyesen megölelnék… Legközelebb meg is teszem! Kimondhatatlanul hálásásak vagyunk.
Mi következik most?
A játékosoknak pihenés jár Jézus születésnapját ünneppelve. Mi közben dolgozunk: igazolások, átalakítás, felkészülés. Alázattal, kifogások nélkül.
És a vezetőedző jövője?
Vágó Attilát leváltani szakmai öngyilkosság lenne. Ő a női magyar válogatott történetének legeredményesebb szövetségi kapitánya. Ebben a bajnokságban jelenleg két igazán kiemelkedő edző van: Dörnyei Balázs a Honvédnál és Vágó Attila Szekszárdon. Aki dolgozhat valamelyikükkel, az kivételes lehetőséget kap az élettől. Attila nem megy sehová.
