Egy hideg téli átigazolási napon, amikor elsétált a Budapest Honvéd FC csapatától, az nem hirtelen döntés volt. Nem dac. Nem sértettség. Hanem tudatos, előre megfontolt lépés.
Sydney Koszo még mindig abban a korban van, amikor könnyű ráfogni, hogy „ígéretes tehetség”. De ahogyan beszél, abból inkább az hallatszik: pontosan tudja, mit akar – és mennyit kell érte dolgozni. A Honvédról hálával szól, de érzelgősség nélkül.
„Mindig előre gondolkodom” – mondja. „Nagyon hálás vagyok az ott töltött időért, de eljött a pillanat, hogy továbblépjek, és menjek tovább az utamon.”
Számára a váltás nem menekülés volt. Hanem fejlődés.
A nyomás kiváltság
Tizenhat évesen egyetlen bőrönddel érkezett Magyarországra. Egyedül.
Új ország.
Új közeg.
Új bajnokság.
Ismeretlen nyelv.
És egy profi szerződés, amelyről sokan csak álmodnak.
„Az első szerződésem hatalmas tanulási folyamat volt” – mondja csendesen, részletek nélkül.
Miközben a legtöbb 16 éves az iskolai események és hétvégi programok körül forgott, ő egy idegen országban próbált bizonyítani.
„Egy szót sem beszéltem magyarul” – nevet. „De ha az öltözőben helyt akarsz állni, gyorsan megtanulod.”
És megtanulta.
Ma már folyékonyan beszél magyarul – egy olyan nyelvet, amit sokan Európa egyik legnehezebbjének tartanak. Közben profi szinten futballozott, és online fejezte be az amerikai középiskolát. Reggel edzés magyarul. Este tanóra Zoomon, angolul.
„Őrült időszak volt” – ismeri el. „De én mindig előre tervezek.”
Ez a mondat sokat elárul róla. Nem sodródik az eseményekkel. Tudatosan építkezik.
Más alapokról
Európa előtt az IMG Academy növendéke volt – egy olyan elit intézményben, ahol a kiválóság nem extra, hanem alapelvárás.
„Az IMG-nél mindenki a legjobb akar lenni. Ott az alázat és a fegyelem természetes.”
Ez a szemlélet ma is meghatározza.
Amerikai mentalitás. Európai keménység. Magas mérce – saját magával szemben.
„Perfekcionista vagyok. Száz százalékot akarok nyújtani. Nem mások miatt – magamért és a csapatomért.”
Ez nem ego. Ez felelősségtudat.
Fejlődés a komfortzónán túl
A Budapest Honvéd FC csapatánál Dörnyei Balázs irányítása alatt taktikailag is nagyot lépett előre.
„Rengeteget fejlődött a játékintelligenciám, mivel több poszton kellett helytállnom, és megértenem a különböző szerepkörök felelősségét.”
A kihívás mindennapos volt.
„A futballban nincs olyan, hogy kényelmetlenség. Csak tanulás van. Akár pozitívnak, akár negatívnak éreztem egy helyzetet, mindig erősebbé tett.”
Ma már a Szekszárdi FC játékosa, ahol Attila Vágó irányítása alatt dolgozik, akinek az irányítása alatt a női vaálogatott a legsikeresebb volt.
„Azt mondta, nagy dolgokra lehetek képes. Lehetőséget ad, hogy vezérszerepet vállaljak, és segítsek a csapatnak stabilan az NB I-ben maradni.”
Dörnyei a taktikai gondolkodását formálta.
Vágó az önbizalmát és a belső tüzét erősíti.
A kettő együtt? Pont az az egyensúly, amit ő maga is képvisel.
A tulajdonos lánya
Szekszárdon nemcsak kulcsjátékos. A klub tulajdonosának lánya is, és még ezt sokan előnynek gondolják, Sydney inkább felelősségként éli meg.
„Igen, apu a tulajdonos. De a pályán ez semmit nem jelent. Főleg, ha az edződ Vágó Attila. Nincs kivételezés. Azért játszom, mert az edzéseken és a meccseken kiérdemlem.”
A nyomás?
„Motivál. A nyomás kiváltság.”
Hallotta a suttogásokat. Az előítéleteket. De nem vitatkozik. Teljesítménnyel válaszol.
„Ha kételkedem magamban, már a kezdő sípszó előtt vesztettem. Ha mások kételkednek bennem, az nem befolyásol.”
És hozzáteszi:
„Szeretem, amikor azt mondják, hogy valamit nem tudok megcsinálni – miközben én tudom, hogy képes vagyok rá.”
Ez nem arrogancia. Ez versenyszellem.
Két zászló, egy cél
Koszo kettős állampolgár. Játszott a magyar U17-es és U19-es válogatottban, büszkén viselve a címeres mezt. Ugyanakkor az amerikai utánpótlás-válogatott köreiben is felmerült a neve.
Ha választani kellene?
„Magyarország rengeteget adott nekem. De amerikai is vagyok. Ha mindkét országot képviselhetném, megtenném.”
A döntés nem pusztán érzelmi.
„A legmagasabb szinten akarok játszani. Ez nem csak futballdöntés – ez a karrieremről szól.”
Magyarország formálta a szakmai fejlődését.
Amerika a mentalitását.
Nem a kényelem hajtja. Nem a biztonságot keresi. A kihívások motiválják.
A mentor, aki fordulópontot hozott
Amikor Abby Wambach – olimpiai bajnok és világbajnok – mellé állt, új szintre emelte a gondolkodását.
„Segített megérteni, mi kell igazán a legmagasabb szinthez – mentálisan és profiként.”
Azóta még tudatosabb. Még fegyelmezettebb.
„Ha valaki, mint Abby, hisz benned, az hatalmas erőt ad.”
Könnyek és célok
És, hogy miért sírt utoljára a futball miatt?
„Frusztrációból. Mert mindig a maximumot akarom.”
Tanulja elfogadni, hogy a tökéletesség nem állandó állapot. De a céljai nem változnak.
Szekszárd? Egy fontos állomás.
„Amíg itt vagyok, mindent beleadok.”
Mekkora célok?
„Szeretném, ha egyszer Európa egyik legjobb játékosaként tekintenének rám.”
Öt év múlva
Megkérdeztük mit szeretne látni, ha öt év múlva cikk születik róla?
Elmosolyodik.
„Hogy az a játékos lettem, akiről kislányként álmodtam – és bebizonyítottam magamnak, hogy lehetséges.”
Egy dolog biztos: Nem vár engedélyre. Ő maga teremti meg a lehetőséget.
